Sziasztok Bea vagyok és szeretnék üdvözölni mindenkit "nálam"! Az első témám „csak” egy bemutatás, mint egy elmesélem, hogyan is jutottam el addig, amíg 2 évvel ezelőtt megállapították, hogy tojás érzékenységem van.

Az első és legfontosabb dolognak érzem azt elmondani, hogy az allergia és az érzékenység közt komoly különbség van. Nem összekeverendő a dolog. Vegyük előszőr az allergiát. Az allergiát úgy is jobban ismeri mindenki, ha máshonnan nem, hát nyárról. Szerény véleményem szerint a parlagfű a legtöbb gondot okozó növény. A parlagfű felcseperedik, ártalmatlanul virágzik és a szél szerte fújja a virágport. A szervezet pedig azonnal kapcsolatba és reakcióba lép ezzel a virágporral. Azt gondolja ártani akar neki, ezért harcba küldi az immunrendszert és , mint idegen, ártó „szellemet” megpróbálja legyőzni. Ugyan ez a helyzet, ha az ember lánya vagy fia ételallergiával köszködik. Ezek az immunreakciók lehetnek enyhébbek, de egész súlyosak is (enyhe tüsszögéstől, a börkiütésen át egészen a fulladásig).Ezzel szemben az étel intolerancia esetében nem egy immunreakcióról van szó. Ebben az esetben a szervezetnek valamilyen emésztőenzim zavara vagy éppen hiánya van. Sokan ismerik a lisztérzékenységet vagy a laktóz intoleranciát. Nos ugyan ez a helyzet a tojással is. A tünetek bár kellemetlenek, de nem veszélyesek. 

Étel allergiánál és ételintoleranciánál is igaz, hogy a tünetek teljesen megszüntethetők az adott élelmiszer gondos és körültekintő kerülésével.

De kanyarodjuk vissza hozzám. Gyerekként rengeteget fájt a hasam. De tényleg nagyon sokat. Egy időben csúfoltak is az iskolában emiatt. Azt hitték, csak megjátszom magam, csak színlelem, amikor nincs kedvem valamit megcsinálni. Sokszor sírtam emiatt. Később azt mondták, „Sok gyerek hasfájós, majd kinövi.” De ahogy teltek az évek csak nem akart elmúlni. Időszakos volt. Néha kicsit jobban, néha kevésbé fájt. Volt, hogy ráfogták a serdülőkorra vagy éppen a "havi"-ra. Mikor a szüleim elváltak az nagyon megviselt, ezzel adtam még egy okot, amire rá lehetett fogni a hasfájást és társait. Egy idő után megtanultam vele együtt élni. Egyetlen komoly problémám volt, ami sok kellemetlenséget okozott. A mellékhelyiség hetente egyszeri vagy kétszeri látogatása. De ennek ellenére tényleg mindig találtak valami indokot, hogy mitől lehet, így amikor szóba került az esetleges allergia, mi mondtuk, hogy „Semmi más tünetem nincs ezen a kettőn kívül.” Azt mondták, hogy akkor ki van zárva, hogy bármi ilyen probléma lenne. Miután elvégeztem az egyetemet, mondták, hogy csináltassak egy életallergia vizsgálatot. Ezt végül nem csináltattam meg akkor. Egész jól megtanultam ezzel együtt élni. Sokszor fel sem tünt már, hogy fáj a hasam. Elkezdtem dolgozni és gyorsan telt az idő, hasfájás jött - ment, de a tünetek másik része csak nem akart változni. Akkor mondták nekem, hogy nem állergia tesztet kéne csináltatnom, hanem egy étel intolerancia vizsgálatot, olyat, amit vérből tesztelnek.

 27 éves voltam, amikor azt mondtam, hogy ennyi és nem tovább. Kértem egy időpontot egy magán rendelőben és megcsináltattam a vizsgálatot. Egy hét volt az eredmény elkészülése. Kiváncsi voltam mi lesz ebből. Mikor kezembe vettem a papírokat tényleg kezdtem elhinni, hogy valami végre van. A teszt az összetevőknél (szerencsére) negatív volt mindenhol az első oldalon, mikor lapoztam a tojásnál pozitív. Kettős érzés volt ez. Egyrészről, örülök, hogy meg van a probléma oka. Másrészről elszomorodtam, hogy mennyi mindenről le kell majd lemondani. Azt hittem összedől a világ. Én, aki napokig elélt rántottán, tükörtojáson és bundáskenyeren. Azt mondták, jobban teszem ha elkerülök mindent, mert akkor minden panaszom megszűnik majd. Azt is mondták, hogy a gyerekkorom óta taró néha alig elviselhető hasfájás "csak" ennek tudható be.

De én nem hittem el. Tényleg le kell mondani mindenről? Van amiről igen, de nem gondolnám, hogy minden egyes dolog innentől kezdve tabu. Kutatásban dolgozom és szeretek kísérletezni, megoldásokat keresni. Találtam is jó párat nagy örömömre. Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy ezt veletek is meg tudjam osztani. Így hasfájás nélkül ehetek finomakat és sokszor meg sem mondják, hogy az étel vagy sütemény, amit csinálok TOJÁSMENTES.

Igyekszem hozni nektek mindig valami újdonságot, valamit finomat, egy véleményt vagy épp egy kis történetet. Remélem jól érzitek majd magatokat velem, addig is míg újra jelentkezem minden jót kívánok :)